Az orvosi pályát azért választottam, mert az emberi test felépítése, működése nagyon lenyűgözött, és szerettem volna mindent megtudni róla, a biokémiától a hormonális szabályozásig. Érdekelt, hogyan gyógyítható a betegség, hogyan csökkenthető a szenvedés és már akkor is éreztem, hogy az ember sokkal több a testnél. Az egyetemen megtanultuk hogyan működik a testünk, de azt is láttuk, hogy a szabályok nem minden „testre” egyformán vonatkoznak. A biokémián kívül valami más is beleszól az életünkbe. Azt is megtanultuk, hogy a gyógyítás valójában a szervezet öngyógyító képességének mozgósítása. Több idősebb orvos állította, az igazi élni akarás dönti el a beteg sorsát, nem a betegség súlyossága. Amikor a pszichoszomatikáról tanultunk, akkor egyértelművé vált, hogy gondolataink, érzelmeink nagymértékben befolyásolják testünk működését, egészen sejt szinten hatva. Azonban egyetem a hangsúly a sebészeti és gyógyszeres terápián volt.

 A gyógyszerek a biokémiai rendszerekre hatnak, így próbálják az egyensúlyt visszaállítani. Gyorsan látványos javulást érnek el, életet menthetnek, de gyakran nem hoztak teljes gyógyulást, csak a tüneteket enyhítik, sajnos sok mellékhatással. Érdekelt, hogy mi más lehetséges még. Így már az orvosegyetemen foglalkoztatott a természetgyógyászat, a holisztikus szemlélet, a gyógyszereken túli gyógyítás lehetősége. Kutattam, hogy valójában mi az egészség, mi a betegség és mi az ember.